800 méteres naperőműtorony épül

Óriási naperőművet terveznek építeni az arizonai sivatagban. Az EnviroMission már a földvásárlásnál tart, illetve a talajspecifikus mérnöki munkákba is belekezdtek, hogy biztos alapra épüljön a világ első óriás-naperőműve. Ami a méreteket illeti, tényleg páratlan projektről van szó, aminek a közepén egy 800 méteresnél is magasabb torony áll majd - ez lesz a világ egyik legmagasabb épülete, kétszer magasabbra tör az Empire State buildingnél.

Paksnál ugyan kisebb

A legfontosabb mutató egy erőmű esetében azonban a kapacitás. Az EnviroMission naperőműve várhatóan 200 megawatt elektromosságot tud majd megtermelni, ami körülbelül a fele egy paksi reaktor, nyolcada a teljes paksi erőmű teljesítményének. Atomerőműhöz képest tehát nem különösebben erős a napfarm, de még ez is elképesztő mennyiségű energiát jelent: a számítások szerint körülbelül 150 ezer amerikai családot tud majd kielégíteni a tökéletesen tiszta erőmű.
Onnantól kezdve, hogy beindítják, elvileg nem sok feladat lesz vele: a napon kívül nincs szüksége semmilyen energiaforrásra, és várhatóan nyolcvan éven keresztül a kisebb karbantartási költségeket leszámítva lényegében ingyen termeli majd a tökéletesen tiszta áramot. Éppen ezért elég jó üzletnek ígérkezik a befektetés: várhatóan 11 év alatt kitermeli az építési költségeket.
Az alapelv egyszerű: abból indulnak ki, hogy a meleg levegő felfelé száll. Az erőmű alján egy több száz méteres átmérőjű területen üvegházhatást hoznak létre, így az eleve 40 Celsius-fokos levegő 80-90 Celsius-fokosra melegszik. A forró levegőnek egyetlen útja marad kiszabadulni: a tornyon keresztül, amit teleraknak turbinákkal, ezeket hajtja majd meg a levegő.

Naperőmű, ami este is működik

Ennek a technológiának óriási előnye, hogy nincs szükség sem közvetlen napsütésre, sem óriási melegre, csak az a fontos, hogy az üvegházban melegebb legyen, mint a környezetében, ami a talaj felforrósodása miatt még éjszaka is biztosított, így folyamatos az áramtermelés. Persze a sivatagban napközben várhatóan csaknem folyamatos lesz a napsütés, a területválasztás azonban nemcsak ezért ideális, hanem a telekárak szempontjából is: a naperőműnek pont olyan környezet kell, amit a nagy forróság miatt eddig semmire sem lehetett használni, így a felvásárlás nem ró elviselhetetlen terhet a befektetőkre.

A várhatóan 2015-től üzemelő erőmű megépítése 750 millió dollárba kerül és tornya csak 30 méterrel lesz alacsonyabb a legmagasabb épületénél, a dubaji Burj Kalifánál. A dél-kaliforniai áramszolgáltató vállalat mindenesetre bízik a projektben, hiszen harminc éves szerződést írt alá az EnviroMissionnel.

Ami ennél is tízszer nagyobb

Óriási naperőműveket a világ számtalan pontján akarnak építeni. A kínaiak például, akik már Amerika és Németország után a leglelkesebbek az alternatív energiaforrások hasznosításában, tíz év alatt négy fázisban egy 2 gigawatt teljesítményű erőművet terveznek felhúzni. Ez már több áramot termel, mint a paksi atomerőmű, és körülbelül hárommillió háztartást lát el árammal. Az első fázisban egy 30, majd egy 100, utána egy 870, végül egy 1000 megawattos erőmű fog felépülni, ez már várhatóan csak 2019. végén. A projekt konkrét költségét nem hozták nyilvánosságra, az építést végző amerikai First Solar szerint azonban jóval kevesebből kihozzák majd, mintha az Egyesült Államokban dolgoznának, ahol 5-6 milliárd dollárra rúgna egy ilyen erőmű felépítése.

Ez azonban jelentéktelen beruházás ahhoz képest, amire Európa készül: a kontinens kiszervezné áramellátását a politikailag kevésbé stabil észak-afrikai országokba, ahol 400 milliárd euróból egy óriási naperőművet akarnak építeni. Az összeg elsőre megdöbbentőnek tűnik, pedig valójában nem az: a világ GDP-jének a harmadát előállító EU-ban száz euróból csak hármat kéne egy év alatt az erőműre fordítani ahhoz, hogy az felépülhessen, és olcsó energiával lássa el a kontinenst. Ráadásul nem is egy év, inkább 10-15 év alatt készülne el, az éves GDP alig 0,2-0,3 százalékát felemésztve, így a projekt még kevésbé terhelné meg az ötszázmilliós piacot.

A tervek szerint elég lenne a Szahara alig 0,3 százalékát lefedni naperőművekkel ahhoz, hogy egy száz gigawattos erőmű kezdje meg a szolgálatot. Az áramot nagyfeszültségű vezetékeken keresztül szállítanák Európába a Földközi-tengeren át, hogy a kontinens fogyasztásának egy jelentős részét napenergiából lehessen fedezni.

Kockázatos terület

A farmok nemcsak Európának, hanem a térségnek is jól jönnének, mert a környékükön a megtermelt energia elhanyagolható részét felhasználva oázisokat lehetne létrehozni, amik enyhíthetnék a helyi lakosok egyre súlyosbodó vízproblémáit. Nehézséget csak az észak-afrikai térség bizonytalan politikai helyzete jelenthet: egy a mostanihoz hasonló forradalmi hullám alatt Európát elszakíthatnák legfontosabb energiaforrásától, így a közösségnek meg kéne oldania azt is, hogy megfelelően tudja érvényesíteni érdekeit a térségben.

A nyereség mindenesetre egyértelmű. A szakértők általában abból indulnak ki, hogy egy átlagos európai vagy amerikai háztartás energiaigénye egy kilowatt körül van, így a száz gigawattos erőmű körülbelül százmillió polgár fogyasztását fedezné: ez a kontinens lakosságának ötöde.

Elvitte a szél

Európában amúgy is jelentős szerepet kap a zöldenergia, az unió területén tavaly üzembe helyezett erőművek már több mint hatvan százalékban használnak valamilyen alternatív energiaforrást, és egyre szűkülnek azok a kapacitások, amik a szénre, az olajra vagy az atomenergiára építenek. Ez a jelenség már harmadik éve figyelhető meg az Európai Unióban és a trendekből kiderül, hogy a hagyományos energiaforrások fokozatosan kiszorulnak a kontinensről. 2009-ben például 10 gigawattal 74 gigawattra nőtt csak a szélenergia-kapacitások mennyisége, míg 2010. végére ugyanez a szám már 84 gigawattra hízott. Persze a szélerőmű jellegzetessége, hogy általában nem maximális teljesítményen üzemel, de a várhatóan 2020-ig kiépülő 230 gigawattnyi kapacitás így is elég lehet az ötszázmilliós lakosság hatodának.

A hatalmas, afrikai naperőműparkkal együtt ez már a kontinens energiaigényének 35 százalékát fedezné, ami a magas építési költségek mellett is körülbelül 750 millió tonna szén-dioxidtól szabadítaná meg a világot, Európának meg körülbelül 70 milliárd eurós éves üzemanyag-megtakarítást jelentenének.