Új EU bizottsági irányelv javaslat az energiahatékonysági célok elérése érdekében

Az irányelv kiváló lehetőséget jelent az országnak. Ha megfelelően ültetjük át, és komolyan végrehajtjuk, akkor a környezetet kevésbé terhelő gazdaságot hozunk létre, ahol a háztartások és önkormányzatok rezsiköltsége alacsonyabb lesz, és a vállalkozások költséghatékonyabban tudnak működni. Az irányelv végrehajtásához a hazai energetikai szabályrendszer teljes áttekintése szükséges és valószínűleg nem kerülhető meg egy új törvény kidolgozása sem. Ebben szükséges előírni az állam, az energiakereskedők, a fogyasztók, illetve az egyéb szereplők kötelezettségeit és feladatait.


A javaslat legfontosabb elemei a következők:
• Jogi kötelezettség energiamegtakarítási programok kidolgozására minden tagállamban: az energiaelosztók és a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások kötelesek lesznek évente az energiaértékesítésük volumenének 1,5%-át megtakarítani azáltal, hogy a végső energiafelhasználóknál energiahatékonysági intézkedéseket hajtanak végre.
• A közszféra példaértékű szerepvállalása: a közintézményeknek progresszív módon csökkenteniük kell a saját létesítményeikben felhasznált energia mennyiségét, évente teljes alapterületük legalább 3%-án elvégezve az előírt felújítási munkálatokat.
• Jelentős fogyasztói energiamegtakarítás: a pontosabb egyedi fogyasztásmérés révén könnyű és díjmentes hozzáférés a valós idejű és a korábbi energiafogyasztási adatokhoz, ami lehetővé teszi a fogyasztók számára energiafelhasználásuk kézben tartását. A számlázásnak a mérési adatokból egyértelműen kiolvasható, tényleges fogyasztáson kell alapulnia.
• Gazdaság: a kkv-k ösztönzése energiaaudit végzésére és a bevált gyakorlatok terjesztésére, míg a nagyobb vállalatoknak auditálniuk kell energiafogyasztásukat, hogy ennek segítségével azonosíthassák az energiafelhasználás csökkentésének lehetőségeit.
• Az energiatermelés hatékonysága: az új energiatermelő kapacitások hatékonysági szintjeinek nyomon követése, a hatékony hűtési és fűtési infrastruktúra (beleértve a hulladékhő hasznosítását is) stabil tervezésének alapjául szolgáló nemzeti hűtési és fűtési tervek összeállítása.
• Energiaátvitel és -elosztás: hatékonyságnövelés annak biztosítása révén, hogy a nemzeti energiaszabályozók döntéseik során, különösen pedig a hálózati díjak jóváhagyásakor figyelembe veszik az energiahatékonysági kritériumokat.


A javasolt irányelv értelmében a Bizottság 2014-ben értékeli majd az EU 2020-as, 20%-os energiahatékonysági célkitűzésének elérése irányában tett haladást, és szükség esetén további, kötelező nemzeti energiahatékonysági célokat meghatározó jogalkotási javaslatot terjeszt elő. A javaslat szerint a kereskedők lesznek kötelezettek a megtakarítások végrehajtására. Ezt úgy érhetik el, hogy vagy energia megtakarítási igazolásokat vásárolnak a fogyasztóktól vagy hasonló igazolást állítanak ki a saját tanácsadásuk révén megvalósult végfelhasználói megtakarításról. A szabályozás fontos eleme, hogy olyan igazolási rendszer jöjjön létre, amely ellenőrizhető, olcsó és könnyen összehasonlítható országos és európai szinten. Ennek érdekében a lakossági és közületi szektorban célszerű könnyen kezelhető standardokat létrehozni.



A vállalkozások esetében –a termelési folyamatok sokszínűsége miatt– a szabványosítás bonyolultabb, de itt is erre érdemes törekedni. Indokolt lenne egy olyan központi elszámolóház létrehozása, amely egységesíti a mérési és megtérülés számítási eljárásokat, elvégzi a minőségbiztosítást, és kiszűri a párhuzamos elszámolásokat. Év elején fel is állítottunk egy ilyen szervezetet Virtuális Erőmű Program néven, amely mögött társadalmilag elfogadott szereplők, az energetikáért felelős szaktárca, kutatóintézetek és egyetemek állnak. Ez a szervezet lehet a felelőse a kkv-k részére követendő gyakorlat összeállításának is, hiszen egyedülálló tudásbázis fog rendelkezésére állni.


Az irányelv végrehajtása során fontos szempont az ösztönzés de úgy, hogy az a lehető legkisebb energia-áremelést és költségvetési kiadásnövekedést okozza. A javaslat szerint a szolgáltatók a tanácsadással és az ösztönzéssel járó költségeiket beépíthetik az energia árába. Olcsóbb megoldás lenne akár a széndioxid bevételek, akár az energiaadó felhasználása. Ez utóbbit az EU számos országában differenciáltan szedik be a vállalatoktól az energiahatékonyságuk függvényében. Kár, hogy ez az energiaadóról szóló EU direktívában megfogalmazott lehetőség nem került átültetésre a magyar jogszabályba. Annak érdekében, hogy az irányelv szerinti közös célokat a legmegfelelőbben ültessük át a hazai gyakorlatba, célszerű az irányelv honosítását mihamarabb megkezdeni az érintett szereplők bevonásával.