Mit tehetünk a fenntartható társadalomért?

2011. április 2-án az esztergomi Szent Adalbert Központban, fenntarthatóság témában különféle alternatívákat ismerhettek meg az érdeklődők, neves szakmai előadók által. A konferencia szervezője a Máriahalmi Faluvédő Egyesület elismerő visszajelzéseket kapott a hallgatóságtól, melyekben kifejezett igény mutatkozik az Ister-Granum Eurorégióban hasonló, rendszeres eseményekre.

Dr. Benda Judit gyógyszerész, táplálkozási-tanácsadó rámutatott arra, hogy a betegségek okai táplálkozásunkra vezethetők vissza. Mai világunkban azonban igencsak nehéz egészségesen táplálkozni, hiszen az élelmiszerek napjainkban kevesebb vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, viszont egyre több permetezőszer-maradvány és nehézfém található bennük. Táplálékunk csak annyira lehet tiszta, amennyire tiszta a környezetünk.

Dr. Antal Z. László szociológus véleménye szerint három klímaparadoxonról beszélhetünk. Egyrészt a növekedésorientált gazdasági érdekek gátolják a fogyasztás csökkentésére ösztönző változásokat, valamint egyre sürgetőbb olyan politikai intézményrendszer kialakítása, amely képes alkalmazkodni a változásokhoz. Kiemelte az egyén szintjén a rövid és a hosszú távú gondolkodásmód ellentmondását. Az éghajlatváltozás egyik legfontosabb üzenete: az a kultúra, amelyikben az értékrendek ennyire felborultak, az hosszú távon nem fenntartható.

Prof. Dr. Nemcsók János a Szegedi Tudományegyetem és a Komáromi Egyetem tanára előadásában elmondta, hogy a kommunális-, ipari-, és mezőgazdasági hulladék minden kontinenst, minden tengert, folyót eláraszt, pedig szinte valamennyi hulladék újrahasznosítható lenne. Az eddig keletkezett veszélyes hulladékok felhasználásával jelentős mennyiségű elektromos áramot, vagy akár hőt is előállíthatnánk.

Dr. Munkácsy Béla az ELTE TTK adjunktusa legsürgetőbb feladatunknak a fogyasztás visszaszorítását tartja, s csak ezután van értelme megújuló energiákról beszélni. A fogyasztás csökkentése és a megújuló energiák használata – nálunk fejlettebb európai országok tapasztalatai alapján – életszínvonal és életminőségbeli növekedéssel jár. Hangsúlyozta továbbá a döntéshozók felelősségét a megújuló energiák használatára vonatkozóan is.

Lajtmann Csaba az Országos Éghajlatvédelmi Szövetség elnöke elmondta, hogy harminc évvel ezelőtt még csak 3,5 milliárd ember élt a Földön, s ha a jelenlegi 7 milliárd ember úgy élne, mint egy középosztálybeli amerikai, akkor öt Föld sem lenne elég arra, hogy igényeinket kiszolgálja. Rávilágított arra is, hogy a nagy család nem kell, hogy együtt járjon a nagy fogyasztással.

S. Nagy Andrea a gödöllői Szent István Egyetem tanársegédje - akit többek között a „Zöldköznapi kalauz” könyv szerzőjeként ismerhetünk - előadásában a pedagógusok felelősségét hangsúlyozta a környezeti nevelés terén. Szorgalmazta a „zöld jeles napok” bevezetését az óvodákban, iskolákban, de közösségek, civil szervezetek számára is, melyek elkezdéséhez a Galgamenti Népfőiskola készséggel nyújt segítséget.

Hegedűs Imre - a Bicskei Mg. Rt. vezetője, aki egyben a népszerű Etyeki termelői-tejes autók gazdája is - elmondta, hogy Magyarországon 1900-ban az aktív népesség csaknem 60%-a dolgozott a mezőgazdaságban. Arányuk még 1950-ben is 50%-volt, s az évszázad végére már csak valamivel több mit 7 % volt a szektorból élők aránya.

Sztolyka Zoltán Rozsály település polgármestere bemutatta hogyan lehet kevés pénzből, a lakosság összefogásával komoly eredményeket elérni: a helyi önkormányzat évek óta térítésmentesen felszántja a gazdálkodni vágyók földjét, vetőmagot, vetőburgonyát oszt a rászorulóknak, valamint háziállat-vásárlási akciókat szervez. Az önkormányzat két hektáron takarmánynövényeket termeszt, melyeket a helyi állattartók között osztanak szét. Ezáltal a község önellátása, a helyi termékek aránya évről-évre növekszik, továbbá a település lakói bevételre tesznek szert alma és uborkatermesztéssel is.

Harmathy Ildikó a méltán népszerű Liliomkert-piac alapítója saját történetén át mutatta be a helyi piac jelentőségét. Túlélésünk egyik kulcsa, hogy a hipermarketek uralmát helyi termeléssel és közösségi piacokkal váltsuk fel.

"A világ erőforrásai elegendőek, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de arra már nem, hogy kielégítsék mindenki mohóságát." /Mahatma Gandhi/