Közel 250 tó tűnt el az elmúlt fél évszázadban

A nankingi földrajzi és belvíztani intézet által készített kutatás megállapítja, hogy e vízterület hiánya, a változás jelentős hatással van a természeti környezetre, az állat- és növényvilágra. Az intézet munkatársai 2007-ben távérzékelők alkalmazásával megkezdték a 10 négyzetkilométernél nagyobb tavak feltérképezését, elhelyezkedésük és vízállományuk megfigyelését. A felmérésből kiviláglik, hogy az északi és északnyugati országrészben folyamatosan csökken a tavak vízszintje, míg a kelet-kínai területeken az eutrofizáció, vagyis a növények elszaporodása - például az algásodás - vált jellemzővé. A Tibeti fennsíkon a tavak állapotát a szakemberek ingadozónak találták, míg a délnyugat-kínai Jünnan-Kujcsou (Yunnan-Guizhou) fennsík területén az álló vizek minőségében és a környező élővilág állapotában tapasztaltak romlást. Ennek okát a túlzott mértékű halászatban, esetenként a tavak, illetve a folyók és tavak közti kapcsolat hiányában látják. A biológiai környezetre az idegen fajok megjelenése is káros hatással van. A Jünnan tartományi Tiencsi-tóban (Dianchi) például a vízi növényeknek mindössze 19 faját észlelték most, míg az 1950-es években több mint 100 faj élt benne. Egy másik kutatás megállapította, hogy a Jangce folyó vízgyűjtő medencéjében ugyancsak fogyóban vannak a tavak. Az elmúlt 30 évben 96, egy négyzetkilométernél nagyobb vízfelületű tó tűnt el. A tendencia miatt aggódók - köztük Természetvédelmi Világalap (WWF), amely a Jangce menti kutatásban is közreműködött - azt remélik, hogy a kutatási eredményeket kiegészítő javaslatok meghallgatásra találnak, és országban nagyobb figyelmet kap a tavak kímélő használata és védelme.